Legyél Te a Borakadémia bloggere!

WANTED!!!!

Legyél Te a Gourmet& Borakadémia bloggere!

Cikkeket, véleményeket, blogbejegyzéseket várunk heti/kétheti rendszerességgel az alábbi témákban.
– Borajánló
– Esemény beharangozó
– Hírek a nagyvilágból
– Vélemény (bor témájú hír vagy esemény kapcsán)

Regionális és tematikus tudósítókat keresünk.
Borrégiónként keressük helyi tudódítónkat, aki egy-egy szösszenetben beszámol az aktualitásokról, beszélget a borászokkal, stb.
– Villány
– Szekszárd
– Balaton
– Sopron és környéke
– Tokaj
– Eger és környéke
– Alföld
– Mór és Etyek

Ha szívesen írnál Nekünk (borakademia.com, Borakadémia FB), akkor küldj egy emailt az info@borakademia.com címre. A tárgy mezôben jelöld “blogger” vagy “tudósító”.

Szenzáció a királynő pezsgője

A 2013-as évjáratú pezsgőt 2016-ban, a királynő 90. születésnapján mutatták be a közönségnek. Nem meglepő módon szinte azonnal elkapkodták a 75 GBP-ért kínált három palackos ajándék szettet.

Megközelítőleg 3,000 palack pezsgő készült őfelsége windsori pincészetében, Chardonnay, Pinot Noir and Pinot Meunier fajtákból.

A kizárólagos kereskedő, a Laithwaite jelenleg a második tétel megjelenése előtt veszi fel az előrendeléseket. A 2014-es évjárat palackonként 35 GBP-ba fog kerülni, és őszre várható, jól pozicionálva a karácsony szezonra.

A házasítás vezető fajtája a Chardonnay, melynek köszönhetően a friss briós, citrusok és a sárgabarack a leginkább hangsúlyos aromák.

A Windsor Great Park Estate négy hektáros ültetvényén 2011-ben telepítettek 16,700 tőke Chardonnay, Pinot Noir and Pinot Meunier fajtát azzal a határozott céllal, hogy angol pezsgőt készítsenek. A telepítést maga Edninburgh hercege felügyelte.

A projekt a Lathwaite, mint kizárólagos disztribútor és az east sussex-i Ridgeview, a pincészet együttműködésének eredménye. A minőségi elvárás immár adott, távolabbi cél a 20,000 palack elérése 2024-re. Tereméseztesen azért, hogy az átlag borkedvelő is hozzájuthasson egy-egy palackhoz.

Érdekes adalék, hogy nem ez az első alkalom, hogy szőlőtermesztéssel foglalkoznak a windsori kastélyban, már II. Henrik is művelt szőlőt a 12.században.

 

Forrás: Drinks Business

Az olaszrizling jövője

A Borigo kérdezte Jásdi Istvánt.

Hetedik alkalommal kerül megrendezésre az Olaszrizling Szerintünk. Hogyan jött az ötlet a rendezvény nevét illetően, mikor hangzott el először az Olaszrizling Szerintünk programcím?

A név az első két alkalommal, amikor kizárólag szakmai program volt, azt fejezte ki, hogy mindenki másképp képzelte az ideális olaszrizlinget. Volt, aki botritiszes, nehéz borként, mások könnyű fröccsborként és már akkor is voltak, akik termőhely karaktert hordozó fajtaként. Idővel egységesebb lett a stílus és a név „szerintünk”-re változott.

Bővebben….

ÚJ BORÁSZAT A MASSETONAK

A Bolgheriben működő, a Frescobaldi család tulajdonában lévő Ornellaia pincészet elhatározta, hogy legnevesebb márkájának, a Masseto-nak külön borászatot épít.

http://www.borigo.hu/hirszuret/00595/uj-boraszat-a-massetonak

A Masseto egy tiszta merlot bor, amely papíron a pincészet második számú bora, alacsony palackszáma és minősége okán ugyanakkor jóval magasabb áron értékesül, mint a pincészet nevét viselő csúcsbor. A bor a nevét a dűlőről kapta (lásd képünket), amely magasan a hegy oldalában helyezkedik el.
A pincészet az idén határozta el, hogy külön borászatot épít legnevesebb márkájának, és az építkezést minden bizonnyal már jövőre elkezdik. A borászat részéről a lépés nyilvánvalóan egy marketing upgrade is egyben, annak ellenére, hogy a Masseto már most is a legmagasabb áron elkelő olasz bor az aukciókon, az átlagos palackár 600 USD felett van az aukciókon.
ÍRTA: BÁNYAI GÁBOR BOTOND

PAJZOS, MEGYER

A Pajzos-Megyer pár éve még ott volt az élbolyban, a Borigóban tán 2005-ben ők voltak az Év Pincészete franciás, a többi nagy (Disznőkő, Hétszőlő, Oremus) modernista stíljéhez hasonló boraikkal és 11 boruk volt benne a TOP 100-ban. Valahogy aztán az elmúlt öt évben teljesen eltűntek a piacról és a szóbeszédből. Új műsor van új férfival, aki teljesen másban gondolkozik, úgyszólván feje tetejéről a talpára kívánja állítani a Pajzos-Megyert.
ÍRTA: TOMPA IMRE – BORIGO MAGAZIN
Laurent Comas francia Katalóniából, Perpignanból érkezett egy kies, romantikus téli napon Magyarországra. Akkor még nem tudta, hogy úgyszólván végleg, legalábbis hogy évtizedekre itt marad, magyar felesége lesz és kisfia itt fog iskolába járni. Laurent ráadásul párizsi egyetemi évek után érkezett egy novemberi estén Hatvan városába 23 évesen, ami jó hely, de azért Párizzsal nincs pariban december 7-i éjszakán, amikoris „Skócia észak-nyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ugyan ennek csekély jelentősége van, mert történetünk Anglia délkeleti partjainál játszódik, de azért ott is eléggé rossz idő volt.\”(Leacock-Karinthy).Durwa hideg és harmadik világbeli sötét, esett a hó és csak néhány varjú sietett az üdvözlésére, a kisautójában érkező Laurent nem volt biztos benne, hogy ez jó döntés volt. Elsőre nem a borvilágba jött, hanem a hatvani cukigyárba, ami akkor a Béghin-Say francia vállalt tulajdonát képezte, akik sajnos eladták a németeknek, akik sajnos bezárták a bő százéves múltra visszatekintő üzemet. Alors, mindez (sötét, varjak, Hatvan) épp’ húsz éve történt, ’94 telén, Laurent kábé annyit tudott magyarul, hogy jó napot kívánok és köszönöm, a gyakorlatban tanulta a nehéz magyar nyelvet, amit szinte tökéletesen elsajátított, magyaros zenéje és hangsúlyai vannak beszéde dallamának, még a „h” hangzókat sem sikkasztja el a h-val kezdődő szavak elejéről, mint általában a magyar-franciák.

A cukorból nem rögtön ment át a borba, Hatvan után ’96-tól a kiskerben dolgozott, idén januárban került csak a Pajzos-Megyerhez. Körülnézett, és úgy döntött, kábé 180 fokos fordulatot hajt végre, és teljesen átírta az üzletpolitikai stratégiát. Úgy látta, hogy valahogy nem jó irányba megy a cég, mindenekelőtt a marketing stratégiát és a kereskedelmet kell úgyszólván alapjaiban megváltoztatni, ismét célba kell venni a hazai piacot, ami gyökeresen új irány az előző öt év stratégiájához képest, ami alatt a Pajzos-Megyer gyakorlatilag teljesen eltűnt a magyar piacról. Minden meg van és minden adott, a szédületes dűlők és a szédületes borász, már csak szédületes marketing-stratégia kellett.
A Pajzos és a Megyer két dűlő, két teljesen eltérő személyiségű, talaj-összetételű, tehát eltérő piaci funkciójú terroir, a Pajzos inkább az egyedi, a Megyer inkább a könnyebben érthető, kevésbé komplex, szélesebb közönségnek szóló borokat terem. A jókora, 87 hektáros (54 termő) Pajzos (17 hektáron hárslevelű, 17 hektáron sárgamuskotály, 22 hektáron furmint terem rajta.) déli-délnyugati kitettségű, andezittufa és nyirokbemosódásos barna erdőtalaj küvéje fedi, isteni a hőmegtartó és az aszúsító képessége. Valami elképesztően szép, hatalmas lapály a Pajzos, a horizonton a hegyek végtelenbe vesző hullámaival, az egyik legszebb képkivágás a tökéletes tájakban tobzódó Tokaj-Hegyalján. Fegyveres őr és mindenféle küvékutyák őrzik a hatalmas dűlőt, mert (ilyenkor persze) szorgos kezek hajlamosak leszüretelni a másét itt is, ahogy szerte az országban. A Pajzosnak saját kis patakja is van, a Zsadány, mely azért van odavágva, hogy segítse a botritizálódást. A birtoknyi Megyer (109 hektár, 63 termő, 24 hektáron furmintot, 23 hektáron hársat, 10 hektáron lunelt, 6 hektáron pedig chardonnay-t látunk.) déli kitettségű, délkeleti-délnyugati dűlésű dűlő, tiritarka talaját riolittufa színezi, itt jóval hűvösebb a klíma, alacsonyabb a páratartalom és kevesebbet süt a nap, ergó a szőlő itt a Pajzoshoz képest későbben érik és lassabban aszúsodik, az egész inkább a szép száraz borokra van kitalálva.

Mármost e sorok írója számára a 2013-as Pajzos Furmint válogatás kábé a legjobb, amivel a utóbbi időben találkozhatott: egységes, fűszeres, maszkulin, intenzív, édes és csöppet csípős érintésű, elegáns és harmonikus, ásványos és finom savú, nagyon furmintos furmint, olyan, mint a rajnai rajnaik, melyek a suhintó kardon megcsillanó-villámló fényhez hasonlatosak. Ez a bor Bai Istvánt dicséri, akiről az az érzése támad az embernek, hogy a csodálatos borászokban bővelkedő borvidék nagyon fontos alakja lehet, akit jobban érdekel a bor, mint a nyilvánosság előtti szereplés. Laurent szerint csak idő kérdése, hogy ő is a sztárolt nevek közé kerüljön, mert az úgyszólván a szőlőben született borász nemcsak a borkészítésben roppant tehetséges, de azt is érti és látja, hogy a bor egy termék, amit azért készítünk, hogy eladjuk. Hogy mennyire profi, látszik az idei éven is. Ez legendásan szerény év volt még Hegyalján is, noha itt nem volt akkora a pusztulat, mint a Balcsinál és más dunántúli tájakon. A Pajzos-Megyer zömén idén is egészséges maradt a szőlő a borvidéket gyötrő pára és a rothadás ellenére. Bai valahogy nagyon időben kapta el mindig azt az időpontot, hogy mikor kell permetezni, nagyon tudta, hogy mire van szüksége a szőlőnek és nagyon megnézte-válogatta össze a növényvédő szerek az összetételét. Mindig tudta, hogy most éppen mi történik a szőlővel, mire van szükség és inkább éjjel permeteztünk, amit még a nagyapjától tanult, akivel már 12 évesen együtt szüretelt a családi borászatban. Hogy a dolog mennyire sikeres volt, jelzi, hogy jönnek nagy és nagynevű borászatok, lehet-e szőlőt vásárolni, mert nektek van, nekünk meg nincs.

– Nem bánta meg, hogy ide jött?- kérdezzük végül. – Nem, ha megbántam volna, akkor már rég máshol lennék. Nagyon érdekes volt, egyáltalán nem volt unalmas.

Budapesti Pálinkafesztivál ÚJ IDŐPONTBAN!

A Katasztrófavédelem útmutatása alapján a most hétvégére szervezett Budapesti Pálinkafesztivál időpontja megváltozott, így a jövő héten, május 22-25-ig tartják. Miután a mi szakértőink/oktatóink is érintettek, és ennek megfelelően alakítottuk az órarendünket, ezért ez a változás bennünket is érint. Tehát a jövő hétvégére tervezett Pálinka tréningünket kénytelenek vagyunk mi is egy héttel eltolni, így annak új időpotnja: 2014. június 1. vasárnap 14.00

P%C3%A1linka%20Fesztiv%C3%A1l%202014%20Es%C5%91nap.jpg

Zilai Zoltán: Ez egy nagyon jól működő díj! – Boraszportal.hu

Év Bortermelője választás – Az elmúlt napokban felerősödtek olyan hangok, melyek szerint kezd elértéktelenődni a több mint húszéves múlttal rendelkező, sokak által a borászat Kossuth-díjaként számon tartott Év Bortermelője Magyarországon elismerés. Az InfoRádió Hordóminta magazinjának szerkesztő-műsorvezetője személyesen kereste fel a szakmai körökben hangoztatott kritikákkal és kérdésekkel a díjat odaítélő Magyar Bor Akadémia főtitkárát, Zilai Zoltánt.

Mielőtt rátérnénk az ominózus rádiós interjúra, néhány gondolat erejéig álljon itt egy rövid bemutatása a Magyar Bor Akadémiának és az ezen non-profit szervezet által évről évre odaítélt, teljes nevén Év Bortermelője Magyarországon díjának, melyet a köznyelv általában az „év borásza”-, patetikusabban a „borászat Kossuth-díjaként” emleget. Utóbbi megfogalmazás egyébként a 2005-ös győztes egri borász Vincze Bélától származik.

Magyar Bor Akadémia

A szervezet (továbbiakban: Akadémia) honlapján megtalálható annak teljes alapszabálya, melyből kiderül:

  • Az Akadémia célja és hivatása: a legmagasabb szinten védeni és képviselni a bor ügyét, különös tekintettel a magyar bor szakmai hírnevének és társadalmi megbecsültségének újrateremtésére, védelmére és képviseletére.
  • Az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a magyar gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása.
  • Az Akadémia célja a közönség nevelése, a borra vonatkozó valós ismeretek terjesztése.
  • Az Akadémia céljai szolgálatában végzett működésének alapelvei: a minőség, a hitelesség és a tisztesség.
  • Az Akadémia működését konkrét pénzügyi és gazdasági érdekek befolyásától mentesen végzi, kizárólag a magyar borok összességének ügyét szolgálva.
  • Az Akadémia közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

Az Akadémia síkra száll az „egészségmegőrzés és betegségmegelőzés” előmozdításáért felelős „kulturált borfogyasztás” mellett, és ezen utóbbi égisze alatt a magyar szőlészet és borászat fejlesztéséért tudományos tevékenységeket is folytat, kutatásokat végez, illetve támogatja az Akadémián kívüli ilyetén kezdeményezéseket. De támogatólag kíván fellépni a „nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, szakirányú továbbképzés és szakirodalmi tevékenység” vonatkozásában, a bor és a kultúra találkozási pontjánál vagy az olyan tevékenységeknél, ahol „kulturális örökség megóvása, a magyar szőlészet és borászat kulturális értékének védelme” a cél. Az Akadémia ezen kívül fogyasztóvédelmi és -tájékoztatói szerepet is magára ölt, legalábbis alapszabálya szerint.

Az Akadémia jelenlegi elnöke Dr. Kállay Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a Borászati Tanszék vezetője, jelenlegi főtitkára pedig az a Zilai Zoltán, aki a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált (röviden Budavári Borfesztivál) szervező Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A további elnökségi tagok, rendes tagok, tiszteletbeli tagok és örökös tagok listájainnen elérhető.

Év Bortermelője Magyarországon díj

A „cím nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés” – olvasható az Akadémia honlapján. Mint az szakmai körökben ismert, a díj ötlete – funkcióját tekintve az azóta részben megszűnt, részben a ma is működő Borkollégiummá átalakult – Hét Borbírák Rendjétől származik, mely 1991-ben határozta el, hogy éves (életmű)díjat alapít egy-egy bortermelő szakmai munkájának elismerésére. A Magyar Bor Akadémia 1996-ban vette át a díj odaítélését.

A nyertes borász nevének kihirdetését egy kétkörös szavazás előzi meg. Az Akadémia az első fordulóban összegyűjti a saját tagjai valamint az ágazat szereplői ajánlását, a tudományos élet bizonyos kiválóságainak, a szakmaközi szervezetek, a jelentősebb hazai borkereskedő cégek, a vendéglátás és a gasztronómia illetve a szaksajtó részéről érkező javaslatokat. Újításként – tavaly óta – ennek az egyébként változó összetételű grémiumnak a jelölései mellett az Akadémia – még szintén az első körbe – bevonja a borkedvelőket is online formában. A Zilai Zoltán főtitkár által menedzselt Budavári Borfesztivál és a VinCE magazin elektronikus levelező listájára az Akadémia kiküld egy szavazólapot, melyen keresztül leadhatják a címzettek a voksukat.

Ezt követően az Akadémia összesíti a szakmai és fogyasztói körökből beérkező jelöléseket, „majd az öt legtöbb ajánlással rendelkező bortermelő listáját az akadémikusok körében szavazásra bocsátja.”

Az Akadémia tagjai pedig zárt ülésen kiválasztják az adott év nyertesét.

Az idei jelöltek:

  • Bolyki János, Eger (első alkalommal aspiráns)
  • Borbély Tamás, Badacsony (második alkalommal aspiráns)
  • Heimann Zoltán, Szekszárd (harmadik alkalommal aspiráns
  • Dúzsi Tamás, Szekszárd (negyedik alkalommal aspiráns)
  • Gálné Dignisz Éva, Kunság (ötödik alkalommal aspiráns)

Pellengéren a díj és az Akadémia

Hozamkorlát-kritika

„Nehezen vehető komolyan az a díj, ahol a jelölteket ugyan elvileg sok-sok szavazat alapján választják ki, a végén mégis ugyanaz a lista, mint egy évvel korábban. Nehezen vehető komolyan az a szervezet, akik olyan jelöltet állítanak, akinek az első jelöléskor még éppen csak pár forgalomba került bora van. Főleg annak fényében, hogy az alapítók eredeti szándéka szerint a díj egy életmű elismerése lett volna. Nehezen vehető komolyan az a lista, amin ötödik alkalommal szerepel egy igazi fantomborászat” – írja a Hozamkorlát blog szerzője.

A fentieken túl több, a a Hozamkorlát-posztot megosztó Facebook-felhasználó fejezte ki magánvéleményében a szerzővel való egyetértését, köztük borújságíró, borkereskedő, de borász is.

(forrás)

Pécsi Borozó-kritika

„Engem az is zavar, hogy van ugye 20.000 megkérdezett. Válaszol 750 ember. Nem egy jó arány. De rendben van, ők jelölnek. Tényleg mindig ugyanúgy? Tényleg ennyire birkák vagyunk? Vagy mi csak az ötödiket választjuk ki, a négy tavalyi automatikusan bennmarad? És utána köztük dől el, amikor már csak a borakadémikusok, ők mintegy százötvenen, jelentős részben borászok, döntik el, ki is legyen az Év Bortermelője?”

(…)

„Az egész választás átláthatatlan, sokkal inkább nyilvánosan és mindenféle csalás, befolyásolás, irányítás gondolatát sem volna szabadna megengedni, ez a rendszer pedig éppen mindenkit efelé terel.”

(…)

„Tisztelem a borászokat, akik az idén az ötbe kerültem. Még ha vannak köztük olyanok is, akik a közelébe se kerülhetnének ennek a díjnak. A munkájukat ettől függetlenül tisztelem. De nem erről van itt szó. Nem ők tehetnek róla, ők öten, hogy a választás nevetségessé, komolytalanná és hiteltelenné vált.

Akik tehetnek róla, hallgatnak. Sunyítanak, és úgy tesznek, mintha minden rendben volna. Büszkék rá és lepereg minden kritika.”

(forrás)

Zilai megszólal

Az InfoRádió szerkesztő-műsorvezetője, Kovács András István a fenti kritikákat alapul véve kereste megaz Akadémia főtitkárát, számon kérve azokat rajta. Az interjúban Zilai Zoltán arra a kérdésre, hogy miként fordulhat elő, hogy az elmúlt két évtizedben – szinte mindig – ugyanazokat a borászokat látni a díj várományosai között a sokak számára matematikailag is érthetetlenül alacsony fluktuáció mellett, kifejtette, két választ tudni erre adni, az egyik: „nem tudom pontosan, miért van ez” – így a főtitkár.

A másik, hogy azok a szakmabeliek, akiktől a díj odaítélésének fentebb részletezett metódusa első fordulójában az Akadémia begyűjti az ajánlásokat, nagy valószínűséggel minden évben ugyanarra a borászra voksolnak, mert azt gondolhatják, „hogy próbáljuk meg idén is, hiszen jó a teljesítménye, nagyszerű, kiemelkedő a borász, akiről szó van” – fogalmazott Zilai.

Ők látták

Hozzátette: az Akadémia is látta, hogy ismétlődik/átmentődik évről évre az aspiránsok köre, ezért döntöttek amellett, hogy bevonják az első körös döntési folyamatba a borszakmán kívüli, de feltételezhetően a bor, a borkultúra iránt erős affinitást mutató fogyasztók egy részét, akiket a Budavári Borfesztivál és a VinCE bormagazin elektronikus levelező listáján keresztül szólítottak meg. Mintegy 20 000 fogyasztóról beszélhetünk, akikkel kapcsolatban a főtitkár megjegyezte: „ezzel a lehetőséggel, aki él, az él, mi ezt nem tudjuk befolyásolni, nem is igazán akarjuk”. (Még egyszer: 20 000 fogyasztóból 750-en adtak le jelölést.)

A kritikusok nem a lényegről beszélnek?

Végeredményben még így is, hogy a jelölők körét az Akadémia kibővítette, a második körbe – ahol már kizárólag a 155 fős akadémiai grémium választja ki a nyertest – ugyanaz a négy személy került, akik tavaly is a várományosok között voltak: Borbély Tamás, Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán és Dúzsi Tamás. Zilai Zoltán szerint ez az eredmény is azt bizonyítja: nemcsak a szűk szakmai, de a szélesebb rétegekben is e borászok tartatnak a legérdemesebbnek az Év Bortermelője díjra. Olyan kritikát egyébként, hogy az ismétlődő nevek valamelyike is ne lenne méltó, tehát nem érdemelné meg az Akadémia és Magyarország legnagyobb hagyománnyal rendelkező elismerését, még nem kaptak. Zilai szerint erről kéne inkább beszélni, nevezetesen, hogy e borászok mögött: „nagyszerű teljesítmény van”.

Hozzátette: az eddigi díjazottak között kizárólag olyanok találhatók, akik megkérdőjelezhetetlenül érdemesek az Év Bortermelője cím viselésére, és akik olyan személyek: „akikre csak büszkék lehetünk”, és akiknek köszönettel tartozunk a borszakmában bekövetkezett elmúlt húsz év pozitív változásaiért – fogalmazott a főtitkár.

„A díj megítélése nem attól kell, hogy függjön, hogy hány visszatérő név van, hanem nézzük meg, kik nyerik meg azt, mennyire elismert maga a díj, mennyire figyelnek a győztesre az ország lakói, a borkedvelő emberek. És hogyha erre a kérdésre próbálunk választ találni, akkor szerintem én nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy ez egy nagyon jól működő díj. Óriási elismerés kíséri. Most is azért beszélünk róla, mert írnak róla, beszélgetnek róla az emberek” – húzta alá Zilai.

Borbély mit keres ott?

A műsorvezető azon felvetésére, hogy a badacsonyi borász, Borbély Tamás hosszú éveken keresztül Zilai Zoltán kollégája volt, most pedig furcsa mód bekerült – immár másodjára – az aspiránsi körbe, a főtitkár elmondta: Borbély mögött van értékelhető teljesítmény, egyre jobb borokat készít, s úgy tűnik, az, hogy tavaly bekerült a top 5-be, inspirálólag hatott rá. Ennek köszönhetően lehet ott, ahol, idén is.

Zilai „bántónak és sértőnek” találja azokat a véleményeket, amelyek a díj odaítélésének tisztaságát kérdőjelezik meg: „Egy nagyon komoly, ellenőrzött, húsz éve megírt szabályzat alapján megy a választás. Ebbe nem lehet belenyúlni” – fogalmazott, majd hozzátette, méltatlan, az a feltételezés, hogy Borbély Tamás és a közte fennálló jó viszony miatt, nem pedig a teljesítménye alapján került a legjobb ötbe.

Jogukban áll

Az Akadémia – működését tekintve – egy civil szervezet, amelyiknek joga van azokat beválasztani a legjobb ötbe, akit ő tart a címre méltónak – mondta Zilai. „Mint ahogy mi tiszteletben tartjuk mások véleményét, mások is tartsák tiszteletben a miénket”.

A kis pincék borászainak esélye sincs

Zilai a rádiós interjú végén elmondta: a díj odaítélésében az is szempont, hogy menyire látható a jelölendő borász a nagy nyilvánosság számára. „Az, akinek van fél hektár szőlője” lehet, hogy jó bort termel, „de mennyiségben nem éri el a szükséges ingerküszöböt” – mutatott rá a főtitkár. Emellett nem elhanyagolható a szakmai aktivitás, vagyis az, a jelölendő személy „mennyit tesz a saját borvidékéért, mennyire közösségi ember (…), mennyire lesz képes megjelenni, menyiben tudja majd képviselni a szakmáját, az ágazatot.”

Gálné Dignisz Éva, a hétköznapok borásza

Egy hétköznapi bort termelő borász méltó-e a díjra? – tette fel a kérdést a szerkesztő, amire Zilai úgy reagált, „kifejezetten árt a magyar szőlő- és borágazatnak az, hogy a hétköznapok bora nincs a helyén kezelve, sem a blogírók, sem az újságírók, sem a szakmai vezetés, sem a politikusok” részéről. Az ágazat 95%-a – mint azt a főtitikár kifejtette – ezen hétköznapi bort termelő borászokból tevődik össze, presztízs bort nagyon kevesen, nagyon kis mennyiségben készítenek.

Miért nincsenek ismétlődő nyertesek?

„Nyitott kapukat dönget, aki ezt kérdezi”, mivel a szabályzat lehetővé teszi, hogy a korábbi győztesek újra megnyerjék a díjat. A kitétel az, hogy aki az elmúlt öt évben megkapta a címet, nem választható – fogalmazott Zilai. Elmondta: különösebb változtatást, újítást egyébként nem terveznek, megismételte: szerinte jól működik a díj.

(Az adás itt és itt hallgatható meg.)

Egyszerűség és átláthatóság – Borászportál kommentár

Nehéz belekötni abba, mikor Zilai azt mondja, ez az Akadémia saját díja, hadd döntsék el ők, ki kapja azt. Nyilván, vannak más díjak is, majd azt meg megkapják más borászok. De, hogy ne kerülgessük a forró kását, anno márciusban készítettem Rókusfalvy Pállal, a Borászok Borásza díj alapítójával egy interjút (A hitelesség nyomában), amelyben a volt rádiós kifejtette: egy cím akkor működik, ha az „egyszerűség és átláthatóság elve nem sérül”. Ebben a beszélgetésben Rókusfalvy elmondja, hogy ő, mint borász a többi borász véleményét megismerve úgy találta (bár ezt akkor csak nagyon burkolta és diplomatikusan fejtette ki, úgyhogy az ostorsuhintásoknak majd én odatartom a hátam), hogy az Év Bortermelője díj esetében ez a vezérelv – egyszerűség és átláthatóság – bizony sérült. Hogy miért mindig ugyanazon személyekből tevődik össze az aspiránsok köre, azt Rókusfalvyék már régóta nem értették, ahogy azt sem, mi az az egyébként nem deklarált, mindenki számára hozzáférhető szempontrendszer, ami alapján a díjat végül megkapja valaki. És egyáltalán, ki az a pár fő, aki végül a legjobb ötből a nyertest kiválasztja?

„Amikor rajtakapnak egy jó nevű termelőt borhamisításon, aki így veszélybe sodorja a saját borvidékének hírét is, akkor az is furcsa, hogy éppen abban az évben egy ugyanazon borvidékről származó borász kap egy díjat. Azokkal a >>véletlenekkel<<  szemben is gyanakvó vagyok, amikor egy általam is tisztelt és nagyra tartott borásznak felépül a több százmilliós borászata és éppen abban az évben kap egy olyan elismerést, ami jelentősen meglökheti előre a marketingjét” – utalt az Év Bortermelője díj – véleménye szerint – csorbát szenvedett hitelességére Rókusfalvy abban a márciusi interjúban.

Persze erre mondhatja Zilai (akár nem csak egy képzelt párbeszédben), hogy kedves Rókusfalvy úr, tessék ide kattintani, mert itten minden szépen le van írva átláthatóan. Mondhatja, viszont az egyszerűség kívánalmának már úgy vélem, nem tudna az Akadémia főtitkára megfelelni.

Az Év Bortermelője díjat viszont valóban szeretjük. A szakma is, a fogyasztók is. A borászok ma már olyan közszereplők, akik kábé az utolsó hiteles személyek az emberek szemében a sok elkoszolódott politikus és celebritás között. A művészeké ugyan egy másik kategória (hagyjuk, miért), de sajnos elég jelentősen növelik ők is a társadalmi bipolaritást (elég csak a színházigazgatókra gondolni…). A borászok ezzel szemben nem a megosztó személyek közé tartoznak, sőt, emberi teljesítményeik ismeretében már-már példaképként léphetnek elénk. A borászokat szeretjük, és őket nem adjuk. Díjazzuk meg őket, mert az egy komoly visszajelzés lehet a számukra, hogy jó úton haladnak. Ennyi biztonságérzetre szükségük van nekik is. Viszont nem szabad a dolognak odáig jutnia, hogy egy megkérdőjelezett hitelességű díj miatt a borászok tűnjenek fel rossz színben. Zilai nem jelentheti ki, hogy nem változtat semmit, nem hallgat meg senkit és kész, jól van ez úgy, ahogy van, meg amúgy is, ez az ő díjuk… Az övék, de már mindenki sajátjának érzi; túlnőtt magán. Az Akadémiának nem szabad elefántcsonttoronyba zárkóznia a külső vélemények elől. Lehet, hogy vannak félreértések a kritikusok részéről is, de akkor javítani kell a kommunikációt, ha már ebben a játékban a kritikusok intelligencia szintje a nem változtatható tényező. A hiteltelenség vádját nem lehet annyival elhárítani, hogy ez az egész húsz éve működik, és méltatlan ezt a húsz éves intézményt támadni. Húsz év az húsz év, és lehet, hogy most még valóban működik a díj, de fájna látni, ha az erodálódás ellen az illetékesek nem tennének semmit.